Aki igazán szerencsés, beleszületik a bábszínházba. Aki egyszer - akár felnőttként is - beleszagol, függővé válhat.
Mert minden bábszínháznak mérettől és helyszíntől függően igenis szaga van és íze is. A bábosok által életre keltett világ korhatár nélkül rabul ejt mindenkit. Mert minden mese egy varázslatos bölcsesség, mely segít eligazodni a világban...
Fotó: Szabó Barnabás
Szöveg: Riesz Hermina
Néderéknél színház az egész világ. A család minden tagjának megvan a maga szerepe, azaz a vállalkozásban betöltött munkaköre.
Mi nézők, akiket éppen a balgaság szerentséjének egészen igaz történetje lendít át a nehéz hétköznapokon, vajmi kevesen gondolunk a kulisszák mögé.
Adott egy kordé, a vásári színpad. Vajon mi lehet a szamárral, aki ezt egykor húzta? Egy békebeli kopott bőröndben két báb várja, hogy életre keltsék. Kezüket, arcukat valaki fából faragta. Mozdulatlanul is rég elfelejtett titkokat mesélnek. Természetes anyagokból készült ruháik belső tulajdonságaikat személyesítik meg. Türelmes, aprólékos kezek munkájáról árulkodik a megannyi alsószoknya. A kellékek régi korok ma már haszontalannak tűnő eszközei. Vajon kinek az otthonát díszítette egykor a faragott ágyvég? Kikből áll a társulat? Ki a marketinges? Ki posztol időnként a közösségi oldalakon? Ki rohan a könyvelőhöz a begyűjtött számlákkal? Ki farag új kezet az ördögnek?
Az előadásnak vége. Vastaps. Néder Norbi és lánya, Janka rutinosan elpakolják a Ládafia Bábszínházat és egy újabb élménnyel, a játék hevétől kicsit ugyan fáradtabban, de nagy lelkesedéssel indulnak haza, Biatorbágyra, bábszínházuk bölcsőjébe.
Itt született meg egész pontosan húsz éve a Ládafia Bábszínház, amely eredetileg marionett bábszínháznak indult, egy ideig szamaras bábszínházként is működött, majd lett belőle egy filozófiai alapokon nyugvó anyag színház, ahol nincs műszem és tejfölös pohár sem merevíti az alsószoknyákat, amelyeket Norbi felesége, Edina varr. Hiszen el kell hitetni a közönséggel, hogy a bábok élnek, így az élő szó ugyanolyan fontos, mint az élő muzsika.
Családi házuk, sőt Norbi szüleinek háza is magán viseli a bábszínház és a több lábon álló, de ugyanakkor a vásári mulatságot kiszolgáló vállalkozásuk nyomait. Az előszobából nőtte ki magát a báb- és játékkészítő műhely. Soha nem tudni mi lesz egyszer fontos kelléke egy újabb átdolgozott népmesének, ezért műanyagon kívül más nem kerül a szemétbe. Norbi korábbi munkahelyén, - egy fogyatékosokat foglalkoztató kézműves műhely udvarában – letört a körtefa ága. Hazavitte. Ebből faragta később az ördögöt édesapja kert végében megbúvó sufnijában. Időközben a sufni komoly báb- és játékkészítő műhellyé fejlődött, de méreténél és illatánál fogva Gepetto műhelyére emlékeztet, ráadásul még Pinokkió is van benne. És ha ez a sufni mesélni tudna…
A sufni helyett viszont Janka, aki mellesleg az Iparművészeti Egyetem másodéves hallgatója, arról mesél, milyen nagyszerű bábos családban felnőni. Amióta járni tud, kíséri szüleit az előadásokra. Így nem csoda, hogy ha álmából felébresztik is tudja az Együgyű Mihókot vagy a Lóvá tett kupecet. A műhelyben kis széke volt, névre szóló kispárnával. Ugyan saját kis fa babáit soha nem dédelgethette, mert olyan kapósak voltak a babaházzal együtt, hogy még a friss saját daraboktól is meg kellett válnia, mert édesanyja nem győzte az utánrendelést varrni. Régebben Janka, öccsével együtt tesztelte és próbálta ki a vásári játékokat, ma már inkább Marci kezében van a fa körhinta biznisz.
Sokat ültek a szamár hátán is, aki a kordét húzta. Norbi pedig egy többnapos rendezvényen a szamárral aludt, mert, ha nem voltak a közelében, éktelen bőgésbe kezdett, felverve a környék lakóit., A nyár fénypontja mégis a nyírbátori Szárnyas Sárkány fesztivál volt, ahol összejöttek a bábos családok és kedvükre játszhattak – a gyerekek is. Janka itt tanult meg gólyalábon járni. Akkor a gólyalábazás csak játék volt, ma kikapcsolódást, utazást és egy kis pénzkereseti lehetőséget jelent. Ha már nem lehetett artista, így legalább járhat egy kicsit a föld felett.
És ahogy minden szakmának van mélyhulláma, úgy a bábozásnak is. Miért is küzdjön meg a szülő azzal, hogy a Krisztus Urunk meg az obsitosra viszi a gyerekét hétvégén, hiszen katonaként otthon a számítógép előtt is lehet harcolni.
A virtuális világ térhódítása ellenére Norbi pedig azért kardozott, hogy legyen egy hely, ahol az emberek egymás szemébe nézhetnek. Szeptember 18-án nyitotta meg kapuit Biatorbágyon a Bábosház, ahová a szervezők tárt karokkal várják nem csak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is, hiszen a darabok nem csak a legkisebbeknek szólnak. Hiszen a bábszínházban nem a bábosé a főszerep. A szülők feladata az előadás mondanivalójának továbbítása.
(A meglepis változat megjelent a Meglepetés magazin 2016. október 6-i számában.)