MÓKUS – VÖLGY KINCSEI
Paul szerint a legszebb magyar szó a „kalapács”. Dinamikus, férfias és nem utolsó sorban könnyű kiejteni. Nem úgy, mint a „céllövöldét”, mellyel lassan 10 éve birkózik.
Ugyanis közel egy évtizede, hogy Paulnak Hollandiában betelt a pohár, ahol saját vállalkozását vezette. Sikeresen ugyan, de kemény heti sokszor 80 órás munkával. Nagy döntést hozott: bezárta a céget, eladta vidéki házát és vett egy lakóautót, hogy feleségével, Mandyvel belevághassanak egy afrikai körutazásba. Egy éves kaland, megannyi élmény és új helyzet. Minél távolabb kerültek szülőföldjüktől, annál távolabbinak tűnt holland múltjuk, a stresszel terhelt hétköznapok. Már nem hiányoztak a szélmalmok, a kis csatornák, a nádfedeles házak, de az európai környezettől nem tudtak elszakadni.
A nyüzsgéstől, határidőktől, feszültségtől mentes új életük Pécstől körülbelül 30 km-re kezdődött, Mókus-völgy lágy ölén, ahol Paul egy kis vízimalmot alakított át családi fészekké. A dizájnos lak megtetszett a környékbeli elárvult macskáknak. A Hollandiában kutyasétáltatással foglalkozó Mandy nem bírta sokáig kutya nélkül. Így a közeli menhely legelárvultabb ebei számára csillant fel a szebb jövő az angol hölgy láttán.
A Mókus-völgyi patak partján lecövekelt kis lakókocsiba tyúkok költöztek és ebben az Eldorádóban él Magyarország egyik legidősebb libája is. A trambulinban pedig egy fessnek mondható vénülő rottweiler ugrál.
De hogy kerül Paul alapszókincsébe a céllövölde?!
Hát úgy, hogy nem csak az old timer állatokért, de a járművekért is oda van. Paul és Mandy potenciális vevők a helyi régiség és bolhapiacon. Az ott beszerzett ötven pluszos ereklyéknek már külön tárolót kellett építeni. Mármint csak azoknak, melyek új funkcióval megáldva nem kerültek beépítésre. A zászlótartó rúdból csatorna alátámasztó szerkezet lett, a rozsdás búbos kemenceajtó konyhaszekrény ajtóként működik, az avétos boroshordó a kerti tó központi díszévé avanzsálódott.
Eltelt pár év, mire a környékről beszerzett régi céllövölde elnyerte végső küldetését. Először a telek bejáratánál a környéken bóklászó főleg külföldi turistáknak kínáltak belőle vasfüggöny mögötti antik kincseket. Majd miután Paul lakhatóvá varázsolta a vízimalommal szemközti méhészházat, a rokonok és a barátok fizető vendégeknek adták át a kulcsot. Így jött a nagy ötlet: céllövöldéből kvázi mobil-home! Paul keze alatt beindult a gyalu. Körfűrész hangjától volt zajos a határ (a pacsirta is kiköltözött a Mandy által kivitelezett luxus otthonából) és röpke fél év alatt el is készült a mesebeli cigánykaraván: a Green Gipsy. Összkomfortos kislakás extrákkal. Itt a csapból is forrásvíz folyik. Paul megmutatta a barna békát, aki magas pozíciót tölt be a falusi turizmus szervezet felépítésében: ő jelzi a forrásvíz makulátlan tisztaságát. Ugyanis ez a béka csak kristálytiszta vízben él meg. A konyha fala a céllövöldés múltat idézi a légpuska lövedék okozta horpadásokkal. A házikó minden szeglete egy mesebeli álom.
Paul még alig csodálta meg mesterművét, mikor egy alkalommal hazafele tartva megpillantotta a rég óta áhított igazi old time-erét, egy Csepel teherautót tűzifával telipakolva, rendszámtábla nélkül. Gondolkodott, mérlegelt, döntött. Nem mehet haza nélküle.
Azóta a D420-as Csepellina névre keresztelve pompázik Mókus-völgyben a kerti-tó partján. Előkerült az a bizonyos kalapács meg a flex, mert a motorháztető alá a bojlert kellett beszuszakolni, de öt hónap kézimunkájával elkészült a következő és egyben utolsó luxus ingatlan.
Ma már Paul elmondhatja, hogy megvalósult szinte minden álma. A civilizációtól viszonylag messze, abszolút zöldövezetben azt teszi, amit szeret: fából vaskarikát. Igaz, hogy a heti munkaórája a csúcsszezonban most is 80 óra, viszont a csendesebb téli időszakban van ideje újratöltődni, újabb kincsek után nézni és a Csepel-gyűjteményét bővíteni.
Jut eszembe,
ha van valakinek egy garázsban lapuló Csepel motorkerékpárja, azonnal induljon el vele a Pécs melletti Goricába.
